"I'll find you baby" you made your mind up
And started searching for the visiting card
Searched your trousers, searched the house and
Finally found it if torn apart
No one ever confused you like she did
When you dialled the number th listen how she said

Truly sorry this must be some misunderstanding
No such person has ever lived in here.

Cells were shaking in your bloodstreams
Twenty pages of scribbled lines
Lay before you on the table
You did not know if to laugh or cry
This film you make it comes to the saddest scene
It makes me cry, I'm moved as I've never been.

Ne nézzen úgy rám
A gyönyörû szemével
A tûzzel játszani, jaj nem szabad
Ne fogjon úgy át a remegõ kezével
A szívnek húrja van, és elszakad

Az elsõ csókját soha el nem feledem
Itt állok árván, halálos betegen
Mert szeretem

Ne nézzen úgy rám
A gyönyörû szemével
A tûzzel játszani, jaj nem szabad
Ne fogjon úgy át a remegõ kezével
A szívnek húrja van, és elszakad

Az elsõ csókját soha el nem feledem
Itt állok árván, halálos betegen
betegen
betegen
betegen

Meg ne kérdezd, hogy Hogy vagyok,
Tudod, hogy fogalmam sincsen,
És, hogyha lenne, az sem segítene
Sokat azt hiszem.
Ötven tonnás vasbeton kockák három centivel,
A jobb fejem mellet vígan repülnek el jó messzire,
Jó messze el.

Ott állt a lány, és úgy nézett rám,
Mint aki tudja, hogy tudom,
Hogy mire gondol Õ
És Én is ugyanazt gondolom.
Orvostanhallgató volt, az biztos,
Tágabb értelemben véve.
Ezt a jó tanácsot adta az életemre nézve:

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Tíz éve történt azt hiszem
Az hogy nem történt semmisem
Csak változó évszak káprázott a levegõben
És írtunk egy álomszép regényt
Egy szép lányt és egy széplegényt
Jól összehoztuk akkor benne

Mond, hol van az a krézi srác és az a régi lány
Jó helyen vannak már
Tavasz volt vagy õsz vagy tél vagy nyár nem emlékszem már
Nem is volt talán

Két félénk kisértettõl várták, hogy majd bátrak lesznek
de azok hamar rájuk untak és nyugdíjba mentek
Hiperkorrektek lettek mind a ketten ahogy kellett
És pár év múlva az üres utcán elmentek egymás mellett

Mond hol van az a krézi srác és az a régi lány
Jó helyen vannak már
Tavasz volt vagy õsz vagy tél vagy nyár nem emlékszem már
Tudja a halál

Mond hol van az a krézi srác és az a régi lány
Jó helyen vannak már
Tavasz volt vagy õsz vagy tél vagy nyár nem emlékszem már
Nem is volt talán / Tudja a halál

azt álmodtam múlt éjjel,
hogy nem is vagyok már
elég hülye érzés,
úgyhogy gondoltam, hogy jár
mellé valami filmzene is,
hogy tényleg jó legyen
emlékszem hogy szólt valami
de kiment a fejembõl
teljesen

mikor azt hittem, hogy felkeltem végre
mert szóltak hogy a villanyom égve
maradt nem is vettem észre,
hogy úgy maradtam egészen
nem tudtam, csak sejtettem,
hogy mi az a lemez amit feltettem
már nem emlékszem, de nem volt rossz
csak nem jut eszembe
vagy talán most?!

Ma csupa iszonyúan okos dolgot mondok
Ma olyan egyenes az út a boldogságba
Ma annyira kedves hozzád az anyósod
Ma ki se látszik a földbõl a Himalája
Ma kell a velnessz, míg rosszul nem lesz a jóság
ez a minimum
Ma mindenre bólintok, de semmi közöm hozzám

"Hiába tekered a külsõ hangerõt,
sose nyomod el a belülrõl jövõt!"

Ma olyan vidáman szalad a réten a mûnyúl
Ma végre kitártad elõttem a szíved
Ma mindenkinek virágot küld a hóhér
Ma elõször érzem jól magam veled

Ha recseg a hang és szalad a kép,
biztos elszállt a készülék
"Ha ilyen a hang és olyan a kép,
Ön a hibás, nem a készülék!"

Nyílnak a kertben a fák, a füvek, a virágok
A földben is fordul a féreg
és elfut a tél
Rég várok rád,
tudom jól, hogy a semmire várok
Zöld hegyek illatát hozza a tavaszi szél

Ez a szerelem
Nem hagy el sohasem
Tiszta, mint a jég
csak nekem szép

Mi ez a furcsa, hamis zene itt a fejemben,
ez a döglött macska az úton,
e múzeuma a semminek,
ez a felgyújtott erdõ, ez a lebombázott város,
ez az összecserélt szempár,
ez a kincs amiért nem kár?

Ez a szerelem
Nem múlik sohasem
Tiszta, mint a jég
Egyszerûen szép
Ez a szerelem
Igen, igen, igen
Soha nem hazudik,
csak ad és nem kér

(Szerelem ágán féreg ébred, érik a gyümölcs)

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú ködök bújtatták el a Holdat és
ott feküdtünk az ágyon
Várva, hogy jöjjön az álom

És akkor azt mondtad nekem, hogy mennyire kár,
hogy az ember az álmában egyedül jár
és Te nem jöhetsz oda velem
ez azért van-mondtam- Szívem

Mer' a fejünkben régi képek
Sohasevolt idõrõl beszélnek
És a fülünkben furcsa dallam
Töri a szívet össze halkan
Mikor fejedhez ér a fejem
Ezt nem értheted, s nem érthetem

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú messzeségbõl lesett a Hold
be az ablakon csendesen
Irigy könnyek a szemében

Ragyogj a holdfényben,
S ha nem találsz rám ébren
Én akkor is mindig várok
Rád

Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a kultúra szót,
Az a nõ, aki kikészített oly kultúrált vót,
Még azt sem várta meg, hogy a pláccról kimenjek,
Máris szembejött valami ficsúr.

Vajon erõltessek-e kúlturmosolyt ábrázatomra,
Vagy hagyjam magam felrobbanni, mint egy plasztikbomba,
A legjobb lesz, ha felteszem a kedvenc lemezem,
És szívszakadva énekelem, hogy?

Refr:
Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát,
Egy ilyen kislánnyal csupa derû a világ! (x2)

Micsoda szörnyû vircsaft - ezt mondják majd - a família,
Meg úgy megvígasztal, hogy ugrom a Dunába,
Bár lenne egy penzióm, meg egy kis yachtom a Genfi-tón,
Oda menekülnék (oda menekülnék, oda menekülnék).

Csízbörger szemedben
megcsillant az érzés
Úgy meghatódtam,
mint a templomban
De tudjuk jól, hogy egyszer
sajnos
levetkõzik mindenki,
mint a mûvésznõk a Playboy-ban

Azt mondtad, te vagy a kivétel

Furcsa, mégis jobb így -
a dohányzás a hobbid
A kivétel elmaradt,
de azért csak mondjad...

Altass el szép szavakkal
alfában bármit elhiszek

Hazudtál mindig hazudtál,
mint a vízfolyás
Micsoda kék szemek
Hazudtál végig hazudtál,
mintha olvasnád
Ez az ami megy neked - semmi más

Hajnal 2:20-kor álmomban
elcsattant egy pofon
Ugye nem haragszol rám
Hisz' rá foghatunk mindent
Mondjuk a nehéz gyerekkorra
Simogasd meg a fejem és aztán

Altass el szép szavakkal
alfában bármit elhiszek

Hazudtál...